Mikor rájössz, hogy neked is fáj, ami másnak, és jobban, mint másnak, akkor leszel Ember.
Nagybetűvel.
Eddig kell eljutni.
Ha nemcsak a napsütés boldogít, az árnyékot is észreveszed és keresed, a pitypangok növését értékeled, méhek, darazsak zümmögése leköt, jó úton jársz.
Élvezed és értelmezed az életet. Mindennek megvan az oka.
Életünk sokszínű, felfoghatatlan szédület.
Minél több színt látsz és értesz, annál bölcsebb vagy.
Soha nem akart benőni a fejem lágya. Nagy, rossz gyermek voltam sokáig, mert azt hittem az élet örökre tart.
Nem tévedtem, de nem becsültem.
Akik elmentek, azok is köztünk vannak. A szeretet hidat épít következő életünkkel.
Átjárunk gondolatban.
Ezért már nem félek, a haláltól sem.
Két kézzel ragaszkodtam az élethez és a kézzel fogható élvezetekhez, mert önző voltam. Mint a többség.
Jobb a szélcsendben. A pitypangnak sem kell ilyenkor félnie, hogy elveszti magjait.
De, ha jön a szélvihar, akkor sincs baj. Ma már tudom.
Újjászületik és betölti a mezőt.
Újra és újra.
Tovább élünk.
Mindörökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése