Igazi őstehetségek: akrobaták, tűz- és beszédzsonglőrök, világcsúcsjavítók, távívók spontán gondoskodnak igényes szórakoztatásunkról. Szeretem a kocsmákat és a benne élő kocsmaarcokat. Ha valami történik Esztergomban, tőlük tudhatod meg legelőször, de azért sokszor kell kódfejtő ahhoz, hogy megértsd miről van szó.
A szövevényes hírdzsungelűkből szelektálni meg főképp tudni kell, mert a vágyaik néha a valósággal keverednek. Olyanok kocsmaarcaink, mint a magyar média. Találsz hajléktalan hippit három diplomával - igaz, mikor többet ivott a kelleténél, nem teljesen érted borgőzős szavait, de vágyálmairól, Keroucakról- Jackről és Janról is ugyanúgy tudsz beszélgetni vele, mint a XVIII. századi másodvonalbeli magyar irodalomról. Persze csak akkor, ha érdekel, és nem csak az, hogy ki-mit lopott a városunkban?
A kocsmákban zseniket mindig találhatsz, akik mindenhez profin értenek, csak az élethez amatőrök. Észrevettem, a sok ital monotonná teszi többségüknél a beszédet: a postás az illetményüket a pulthoz hozza. Hangsúlyozni képtelenség - ez az első lépés, majd a következő stádiumban hirtelen évszakváltás. Rövidnadrágban és strandpapucsban lenni, miközben kint havazik, és "különben is melyik évben járunk" - kategória a lejtő alja.
Mikor olyanokkal találkozik az ember, lásd. szombaton, aki nem tud magából többet nyújtani annál, mint ami, az igazán szívet melengető, őszinte jelenség. Itt aztán eltűnik külcsín és a belbecs, nincs színház, és így válik egyenarcú pislogni képtelen hajadonoknál piros betűs ünnepé a Karácsony.
A mai esztergomi kocsmák mellett még léteznének azok, amelyek régen volta: az lenne a királyvárosi Kánaán. Fekete-fehér álmaink színesednének Esztergomban és feltámadhatnának velük együtt azok az alakok is, akik már nincsenek köztünk.
Hiányoznak.
.jpg)
Kovács Géza 2014. január 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése