Lebegni föld és ég között, ott, középen, az a kifizetődő. Abból nem lehet baj soha, ott nem fáj semmi, túl élsz mindent könnyedén. De ez nem az élet. Az szerintem csak vegetálás. Vagy szívvel élsz, vagy minek? Az élet hihetetlen lendület, maga az abszolút mozgás. Csak a változás állandó, csupán a változás nem változik soha. Az élet rejtély, amely arra vár, hogy megéld, szeresd és megtapasztald. Lelkednek szárnyalva kell keresni a kapcsolódást, a szeretetet.
Helyeden vagy mennyben fent, ha valami miatt nem sikerül, az maga a pokol. Akkor álmodod, hogy sírsz, és tényleg: miközben alszol, vigasztalhatatlanul zokogsz. Erre ébredsz - már amikor tudsz aludni. Van, mikor félreértés miatt indulsz meg a lejtőn, és minél jobban akarod rendbe hozni végzetes hibádat, annál kevésbé sikerülhet, Isten nélkül biztos nem. Lelked feltétlen adásával még több kárt okozol.
Nem csupán egy test vagyok, amelybe beköltözött egy lélek, hanem egy lélek vagyok, amely most ebbe a testbe költözött.
Amikor eljutsz idáig, szíved annyira megtelik szeretettel, hiszel benne, hogy majd valamilyen inkarnáció révén, odaát, lent vagy fent, más korban sikerülni fog, ami itt - ebben az életben - nem adatott meg.
…
Úgy érzem, itt az ideje ideje, hogy elolvassam Pistis Sophia Evangéliumát.
…
Kovács Géza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése