Rengeteg, sok-sok millió
nőt teszek minden nap boldoggá. Azzal teszem, hogy- szuperiorit sodródású
életemben - nem mellettem ébrednek. Na, nem csak azért, mert csúnyán alszom,
horkolok, álmodok, forgolódok, szenvedek, a szemnyitás után is elviselhetetlen
vagyok. Nem okozok xeropthalmiát (szemszárazságot), balfaszságaim örömben vagy
bánatban könnytermelők. Véletlenül elkaptam a 1983-ban készített „Balekok” című
filmet, amelyben Pierre Richard és Gérard Depardieu a két főszereplő. Mintha a
két jellem vegyítve lenne bennem, talán ezért nehéz eldönteni, hogy jellem
vagyok vagy egyszerűen romantikus hülye? Bevallom… magam sem tudom. Szívem és
lelkem –szerintem-a helyén, de ez a világ, nem az igazságtalanságokra
érzékenyen reagáló emberek paradicsoma. Sőt. Inkább a pokla. Minden nap ébren
is szenvedés, alkalmazkodni képtelenségemre könnyű ráhúzni az antiszociális
jelzőt. A skatulya meg könnyen ráborul az emberre, amit a péniszirigy ( sokkal
messzebb mutatóan gondolom ezt, mint Freud), tehetségtelen, jellemtelen emberek
táplálnak, sokszor szóra sem érdemes rágalmakkal. A nők nagy része-ahogy a
társadalom döntő többsége- alkalmazkodott, elsősorban lét és fajfenntartó
ösztönükből adódóan, így ők részei (fő alkotó elemei) a rendszernek, akik
bevonzzák (irányítják) a hímnemet. Azt gondolom, olyan a magyar társadalom
amilyen a magyar nő. Félre ne értse senki, sehogy, nagyon szeretem, imádom a
nőket, de valljuk be: hatalmas gond van a magyar társadalomban. Hazug a világ,
gonosz vagy nincs is lelke. Boldoggá teszem a női nemet, hogy nem mellettem
ébred, de önhibáimon kívül, ideje "80 évesen" elgondolkodni miért
csak úgy jó velem a női nemnek, hogy nem vesznek komolyan? Irányíthatatlan
vagyok, aki az irányító szerepet nem akarja átadni? Esetleg komolytalan vagy
túl komoly? Egyszerűen hülye, esetleg balek álmodozó? Pierre Richard vagy
Depardieu? Vagy egyszerűen rosszkor született rendszerhiba? Nem tudom.
A lényeg, hogy boldoggá
tehetem a világot.
- Boldoggá?
2016. december 17.
