A fákon megjelentek az első sárga levelek, iskolakezdés után
vagyunk. Esztergom, 2014. októberében elaludt, majd most tavaszra még jobban
fásult lett, a nyarat meg végig álmodozta. Ilyenek vagyunk MI Esztergomiak…
Belefáradtak az esztergomiak mindenbe, az itt élők (ezt majd
megmagyarázom) nem törődnek semmivel. Csend szállt a városra, dejavu csend.
Mintha minden rendben lenne. Apolitikussá tették az esztergomiakat, akik
rájöttek, jobb, ha nem szólnak semmiért, vagy egyszerűen nem érdekli őket
semmi. Ez nem a nyarakra jellemző városi elhallgatás volt, hanem egy olyan nagy
némaság kezdete, amely a választások évéig fog tartani. Jól ki van ez találva,
a bizottságok döntenek mindenről a Városházán, az ellenzék egy része feladta, a
másikat a Fidesz maga alá gyűrte. A migráns kérdéssel sikerült országosan kiásni
a csatabárdot, a helyi hülyék ebből aktuálpolitikát gyártottak, újra
lövészárkok keletkeztek, de világosan látszik, hogy, akik kiálltak azok a gazdasági menekültek mellett (akiknek nem
jó Ausztria, Németország, Dánia, Svédország, stb., stb.) azok kiírták magukat a
Esztergomban a közéletből. Szörnyű idők jönnek ránk, aki ezt nem látja át, az
vak és süket. Európát sok-sok száz iszlám terrorista lepte el, a gazdasági
menekültek is radikalizálódni fognak, Európában nem adják ingyen a lakást,
autót, fizetést. Magyarországon is olyan folyamatok kezdődnek, amelyeket csak a
legmesszebb látók értik és látják át.
Esztergom lokálpatrióta város volt mindig. 1990 előtt és
hiszem, annak ellenére, hogy egyre többen mennek el az Esztergomot jól ismerő
idősebbek közül, még ma is az. A természetes fogyatkozás mellett, sok fiatal és
középkorú hagyja itt királyvárosunkat. Sajnos sokan végleg. A felhígulás-a
lakosságcsere- erőteljesen folytatódik, jönnek különböző városokból,
településekről, egyelőre magyarok. Azt kell mondanom - tisztelet a
kivételeknek- igazán esztergomi csak gyökérrel lehet valaki, az is kevés, ha
valaki magyar.
Aki jön, annak kell 8-10 év, hogy megismerje a várost, az
itt élőket, mert ha nem teszi, akkor soha nem találja meg jelenét, jövőjét, a
nagypolitika áldozatává válik. Akik nem tudnak beilleszkedni, azokat kevésbé érdekli
az igazság, bár valljuk be: minket esztergomiakat is, egyre kevésbé. Lehajtott
fejjel, csendben várjuk a sorsunk jobbra fordulását, miközben mennek az
évszakok és tudjuk semmi nem fog változni és jobb sem lesz!
Ez a sorsunk.
Vége egy újabb évszaknak, vége a nyárnak.
…
Csak annak?
Kovács Géza
2015. szeptember 14.
