Sokan azt mondják, hogy ez a helyzet "sokkal jobb" a háborúnál. Szerencsére a többségi társadalomnak nincs hasonlítási alapja, de a megjelenő katonai járművek, egyenruhások, sokakban félelmet fog kelteni. Számomra tehetetlenül megfogathatatlan amivel szemben állok. Az utolsó háborúban talán volt esélye elődeinknek alakítani életüket, legalábbis ezt gondolom. Most nincs fegyver amivel védhetem családom, magam, hazám. Aljas és ismeretlen a megfoghatatlan, a láthatatlan veszély minden család küszöbén próbál bejutni. Nem kopogtat sehol a vírus, csak jön. Sajnos magunk is felelőtlenül tágra nyitjuk az ajtóinkat, nem próbáljuk minden áron a lehetséges halált kizárni életünkből.
Látom honfitársaim idegességét, feledik Orwell idézetét, hogy nem is életben maradni, hanem embernek maradni lenne fontos. Sok embernek az igazi arcát a végveszélyben ismerjük meg. Nem tudom megítélni, hogy a kormány jól teszi-e a dolgát, csak szubjektív véleményem van. Ez most nem politikai ügy, amiben nem érdekel, hogy milyen gazdagság vagy szegénység köszönt ránk, ha túléljük. Ostoba módon a többség még jobban retteg a létbizonytalanságtól, mint a legrosszabbtól.
Kérem szeretettel, ne bántsuk egymást ezekben az előttünk lévő válságos nehéz napokban. Nem két hetet kell kibírnunk, legalább 2 hónapos hosszú aggódás elé nézünk.
Nem ismerjük mivel állunk szemben, Olaszországban nem csak az idősek és betegek halnak meg. Reméljük közösen, hogy mindenkinek jut lélegeztető gép.
Legyünk erősek és éljük túl. A fegyelmezettségünk életeket menthet.
Kérem tisztelettel...maradjunk emberek.
Kovács Géza
2020. Március 20.
