"Poshadt"
szinonimái: rohadt, romlott, penészes. Jelentése: Büdösödni kezdett
vagy már rossz szagúvá vált (folyadék, állóvíz) a benne levő anyagok hatására. Átvitt
értelemben: Elmaradott (személy, elgondolás, nézet), amely a
jelenkorban már elmaradottnak számít; aki az új gondolatok befogadására már
képtelenné vált. Továbbá: Lustává
lett (ember, csoport), akinek lassanként elfogyott az ereje,
kezdeményezőkészsége hosszas szellemi vagy testi tétlenség miatt; ellustult,
eltunyult.
Ha New York a Nagy Alma (Megjegyzés: Edward S. Martin író használta először
New Yorkra, amikor leírta azt 1909-ben kiadott, „A vándor New Yorkban” című
könyvében. Egy metaforában nevezte így a várost, melynek lényege az volt, hogy
ez egy olyan hely, ahol mindenki megtalálja a boldogulását.), Esztergom a
poshadt, kicsi uborka. Szándékosan nem romlott narancsot mondtam, mert
Esztergomban nem csak a Fidesszel volt és van probléma. Minden problémánk a
pártatlan, független lokálpatrióta szemlélet elvetéséből adódik, vagyis
magunkból. Városunkban az esztergomiak megosztottak, de 70%-ban, döntő
többségben jobboldali, polgári, konzervatív beállítottságúak. Uborkaszezon van,
de figyeljük meg, az ígéretek ellenére Esztergomban mindig esemény nélküli
időszak van, az esztergomiak nagy részét az árokásás és a pletyka
foglalkoztatja. Poshadttá vált a közélet, a politikai vita teljesen eltűnt,
mintha minden rendben lenne, a más véleményt, kritikát egyszerűen elhallgatják.
A büdösödéshez kellett az is, hogy személyek, pártok lettek Esztergomban a
Fidesz csicskásai. Eladták magukat, még ha úgy is látszik, hogy aztán ők a
kőkemény ellenzék. A nagy francokat! (Bocsánat!) Az önkormányzati választás
előtt eladták az új gondolatokat, reformokat, a poshadás útját választották. Ma
meg beálltak szélcsendes helyre, a hallgatás nagyon kifizetődő. Orwelli világ
köszöntött ránk, színházzal, visszarendeződéssel, sok-sok „hamarosan”
szemfényvesztéssel! Esztergomot a
migráns kérdés vagy a pride még jobban megosztja, a nagypolitika betette újra a
lábát helyi közösségünkbe, aminek az egy tányérból mazsolázó politikusok megint
örülnek. Közben semmi, de semmi az égvilágon kívül nem történik Esztergomban,
bár van fakivágás (a gyökérzet persze mindenhol ott maradt), játszótér avatás (ingyen
sörrel!), ingyen buli a Széchenyi téren (Kenyeret és cirkuszt a népnek), kerékpárverseny. Szóval
minden van, de nincsenek normális párbeszédek, járdáink, útjaink, menetrendes minden
városrészbe eljutó helyi járat közlekedésünk, kispostánk, közösségi helyeink,
ahol összejöhetnének városrészeink lakói. Hivatalos levelekre nem válaszol az
önkormányzat, úgy látszik, mutatják, hogy mindent megtesznek, meg ők aztán már
nem Meggyesék”, de ez sokszor nem igaz. A többségnél meg elfogyott az erő, ezt
jól használja ki a hatalom, ezzel vissza is él. Uborkaszezonban a poshadt kicsi
uborkánkról írhatnám, hogy a piac elején megint csalóknak adakoznak a
jóhiszeműek, hiszen ismét nem beteg gyerekeknek gyűjtögetnek adományokat, a
kertvárosi SPAR-ból bevásárlókocsikat hazatolókat sem szeretném kipellengérezni,
pedig lenne olvasottságom, ha kiírnám miért Sztojka képviselő úrnak kellene
rászólni ezekre a „polgárokra”.
(
Ráadásul, most intézkedhetne az adománygyűjtőknél is, mert a gyűjtögetők (
freudi elszólás) a lovárit „véletlenül” értik.)
Nézzünk a tükörbe, tisztelet a kivételnek, de lustává
váltunk, feladtuk. Jó az ingyen buli, ingyen sör, a szélcsend, a pletyka meg az
országos politika megbüdösítette a kicsi uborkánkat.
Pedig egészséges magokat vetettünk el.
(Megjegyzés: A sorok írója is feladná, csak nem tudja, hogy
kell…)
Kovács Géza
2015. július 13.
