Álmaimat ellopták

Úgy suhant át szívemen, mintha észre sem vette volna, hogy én is lélegzek. Pedig látnia kellett mindent a szememben, de lelkének darabjait már összetörték. Olyat keresett, ami már nincs, számára szerintem elérhetetlen. 

Mert neki már ellopták álmait, de azért Ő is repülni akart, csak egyelőre nem tudott. Legalább hinni próbált, és ezt köszönhetem. Talán az ellopott álmaimért cserébe neki visszatértek. 

Újra emlékezett a színes kavalkádra, ami hol fel, hol leültette a fodros fellegeken. Szívébe nem láthattam, agya ölte a mélyből vágyakozó jelent és jövőt. 

Rudolf Steiner szerint az álmokban jellemzően nem az álomképek a lényegesek, hanem az érzések és a hangulatok. Ő úgy látta, hogy a képek és érzések az elmúlt napok reminiszcenciái, pontosabban: a néhány napos emlékek régebbi emlékképzeteket is előhoznak. Az álmok többnyire szimbolikusan, formában és kaotikusan jelennek meg. Szerinte az álmokban az érzések váltják ki a képeket, ezért annak az álomfejtésnek nincs sok megismerési értéke, amely pusztán a képek alapján próbál magyarázatot keresni. 

És ez jó. Én valamit a sok rossz mellett azért visszaadhattam. Talán érzéseimmel segítettem, hogy az én álmaimat ellopták, meg nem számít. 

Hiszen: mindenről én tehetek! 

Kovács Géza 

2014. január 26.