Misztikus pára szállt Esztergomra, a köd lassan ereszkedett a Duna felől a városra. Szentgyörgymező felől lágy, tavaszi szél simogatta arcom, tavaszi madárcsicsergés szépítette volna javíthatatlan pocsék hangulatom. A rossz, a homály nem kérdezett senkit arról, hogy meddig és mennyit szeretne látni?
A többség magára húzta a takaróját vagy átfordult a másik felére - egyszerűen nem akar tisztán látni. Elég az élethez a botorkálás. Menni a mindig vágyakozó érzékek, szerveik után: nekik ez az élet.
Nekem nem. Tudom, erről is én tehetek, ahogy mindenről. Mindenkit teljes szívemből szeretek, de bárgyú gyáva csordaszellem igazgat Esztergomban, a péniszirigyek száma pedig megszámolhatatlan.
„Ez igaz, benne volt a Tv-ben, megtörtént, megírta az újság”, hányszor hallottam. Aki meg felhívta a figyelmet-mint pl. én, aki természetesen mindenről tehet - hogy a média a manipuláló emberek világa is, ahol nagyon sokszor hazudnak párt, azaz részérdekből, ahogy mi emberek, egyből rossz lett! Erről is én tehetek, a mindenféle érdek nélküli szemhéjnyitogatás nem csak fárasztó, de visszaütő. Mindenki azt gondolja magáról, hogy Ő a legokosabb. Persze, azért mindig van kivétel, de arra meg haragudni kell irigységből, mert mindenről ő tehet. A politikai, gazdasági és mindenféle fölényt-hátrányt a "zemberek" könnyen elviselik, de a szellemi kisebbség, na az mindig frusztrálja őket. Egy életen át.
Ilyen csütörtökön szívekbe hatoló Stinges számot írtam a Zsentinek, Balambér dallamára, ezzel kívánok ködoszlató, szép napot:
„ Hajnalban kelt az óra
Remény sincsen semmi jóra
Ébren vagy és álmodol
Kapcsolatról –családról
Túlélted a tegnapot
De nem várod a holnapot
Óh nem
Óh nem…”
Kovács Géza
Kovács Géza
2014. január 9.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése