Holnap és tegnap is katasztrófa, ezt érzem legbelül. Pénteki természetes érzés, elvégre magyar vagyok, Istenadta.
Nézem a kezem, mit hordok magamon, és keresem, hol nincs térerő, hol nem találnak rám. Mikor rám köszönnek, hogy „ Szia Zoli”, érzem a „celebesztikus” kisugárzásom. Mert ismer gyermekkorunk óta az agyát (és életét) el(sz)ívó bitangja - de keresztnevekkel bajban van, mint a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete. Természetesen, ilyenkor mosolyogva nem javítom a hibázót, de keressem azt a helyet, ahol a mobillomnak nincs vételkörzete.
Péntek délután van, és annyi félreértés bántja szívem, hogy azt elmondani sem lehet. Nincs kivel tisztázni. Napok óta vágyom arra, hogy csörögjön a telefonom, de most már azt kívánom, bár soha ne szólalna meg. Belefáradtam. Vesztettem. Ne legyen soha többet térerőm.
Üresség és csalódottság a szívemben, a Holdra váltanék csak oda szóló jegyet. A buckalakók talán csak úgy érthetnének, hogy nem értenek
„Nincs térerő
Nézem a kezem, mit hordok magamon, és keresem, hol nincs térerő, hol nem találnak rám. Mikor rám köszönnek, hogy „ Szia Zoli”, érzem a „celebesztikus” kisugárzásom. Mert ismer gyermekkorunk óta az agyát (és életét) el(sz)ívó bitangja - de keresztnevekkel bajban van, mint a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete. Természetesen, ilyenkor mosolyogva nem javítom a hibázót, de keressem azt a helyet, ahol a mobillomnak nincs vételkörzete.
Péntek délután van, és annyi félreértés bántja szívem, hogy azt elmondani sem lehet. Nincs kivel tisztázni. Napok óta vágyom arra, hogy csörögjön a telefonom, de most már azt kívánom, bár soha ne szólalna meg. Belefáradtam. Vesztettem. Ne legyen soha többet térerőm.
Üresség és csalódottság a szívemben, a Holdra váltanék csak oda szóló jegyet. A buckalakók talán csak úgy érthetnének, hogy nem értenek
„Nincs térerő
Ne hívjon senki
Nincs mit mondanom
Egyforma hülyék
Cirkálnak föl-alá
Mindkét oldalon…”
( Auróra)
Kovács Géza 2014. január 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése