Hogy vártam mindig ezt a napot, még pár hete is: olyan volt, mint az ünnep. Ma meg? Úgy félek a hétvégéktől, mint az ünnepektől. Egyből eszembe jut életem legfeketébb Karácsonya és fájdalmas szilvesztere. A Révész Sanyi nélküli mű-Piramist is megutáltam, ne kérdezze senki, hogy miért.
Valahogy úgy vagyok, mint Danny Dyer a Futballfaktorban, mikor felteszi a kérdést: mit csinálhat az ember szombaton?
Kiverheti a farkát a videóklippekre és kerülgetheti az asszonyt, aki már beletörődött a szexmentes házasságba, elköltheti a lóvéját kebabra, nyerőgépekre és lotyókra, de ki a fasznak kell ez?
Én inkább Tottenhamet választom. Imádom. E mellet meg nem jut más, csak a holt idény, ha meccs is van, max. Puskás Akadémia Felcsúton. Azért valljuk be, ez nem pálya.
Marad depiénteken Esztergom, ahol a focicsapat jelenleg a béka segge alatt, bár hírlik, épül labdarúgó stadion nálunk is. Műfüves kellene, fedett, vagy 15ezres, hogy legyen 300 néző - jó esetben.
De hétvégén teljesen másról szerettem volna írni. Mehetnék Andráskó István emlékkiállításra a Vármúzeum Rondellájába, aztán jöhet az igénytelenség: üres a város, nincs itt már szinte semmi. Alkohol és züllés: ez a menő, amit sokan választanak manapság. Ha már nincs mozi, színház, igényes koncert, kulturális esemény...
Hát kérem én ebbe a piázós depiéntekbe belefáradtam, tv és számítógép előtt sem fecsérlem el az időmet. Marad az ábrándozás, könyv, a sakk és a Zsenti. Van egy Stinges számunk, és különben is, holnapra eszembe jutott még egy szöveg:
Hiányzol!
…
Kovács Géza 2014. január 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése