Szarok vagyunk emberek, de főleg ti, politikusok

Elég volt pár perc a mai parlamenti ülésből, és úgy léptem a tv elől, ahogy illik. Legalább kint süt a nap, és a megtévedt madarak fülem örömére hirdetik a tavaszt. A medvék sem mentek vissza barlangjaikba, lehet, tényleg kivirrad. Aztán majd Nemzeti Ünnepünkön, Húsvétkor jön újra a hó, Pintér sms-ével.

Szüleimnél még az újságnak nevezett bulvárba is beletekintettem, egy-két tróger (parlamenti képviselők) adóbevallását vizsgálgattam. Van, akinek lottó ötöse volt, és olyan is akad, aki többet takarított meg millióban, mint amennyit keresett. Hányinger. Legszívesebben ásóval kopogtatnék be sokukhoz környezetvédelmi okok miatt. 

Ti nem veszitek észre kedves blog olvasók, hogy egyszerűen hülyére vagyunk véve? Nem hiszek abban, hogy ez magyar betegség, és hogy addig kell türelemmel lennünk, amíg nálunk is sajnálatok kijevi események, megmozdulások történnek. Összejátszó pártok, cinikus, tolvaj, hazug vezetők: ez a mai Magyarország. 

Kevés ember akad, aki nyíltan, szemtől-szemben vállalja a véleményét. Mosolyogva hazudnak a szemedben, mellébeszélnek, nyalnak, aztán kibeszélnek, úgy árulnak el, hogy hazudnak a hátad mögött. Ez így van a politikában, az életben, én már csak tudom. Óh, hányszor éltem ezt meg, ez a jellemhiba viszont tényleg magyar mentalitás. 

Én sem vagyok jó, sőt, ricsésen le is szoktam magam szarozni, de van különbség. Annyira azért még sem „bűzlök”, mint politikusaink és a sok-sok kevergő, számító kis ócska tetű itt Esztergomban, akik úgy szeretnének előnyt élvezni, hogy hirdetik: Mindenről én tehetek!

Kovács Géza 

2014. február 3.