Gyengék vagyunk mi emberek, de Istenre mindig számíthatunk, ha megérünk a kegyelmére. A magyar történelem adhat nemes tartalékot, erőt! 1162. júliusában, II. Géza királyunk halála után külföldről szított trónviszály tört ki 72 vármegyéből álló országunkban. Bizánc régóta be akarta kebelezni szent hazánkat, és az onnan hazaküldött, átnevelt László ( II. Géza öccse) a már királlyá felszentelt 15 éves III. Istvántól el akarta ragadni a koronát. A Bizánc pénzén megnyert főurak biztos, idegen sikert sejtettek. Nem volt még 300 harcos sem, aki hősként szembe mert volna szállni a bizánci akarattal, de azért akadt egy nem alkuvó: Lukács, az esztergomi érsek. Szent meggyőződése volt, hogy a halott II. Géza végakaratát teljesítenie kell, és ezért a gyermekkorú István mellé állt. Megtagadva a törvénysértő szertartást nem koronázta meg Lászlót. Akadt pénzen vett, aki Bizánc emberének a fejére tette a koronát, de Lukács esztergomi érsekként kiközösíttette Lászlót az Anyaszentegyházból! László bosszúból bebörtönözte Lukácsot, III. Lajos pedig külföldre menekült. Úgy tűnt, hogy minden elveszett. Pápai közbenjárás kellett az esztergomi érsek szabadulásához, Lukács állt egyedül ellen az idegen hatalomnak. 1162 karácsonyán szabadult, december 25-én az esztergomi vártemplomban kellett misét mondania, ahol Lászlóval az élen jelen volt a teljes úgynevezett "királyi udvar", a családtagok, az idegen hatalom új birtokosai. Lukács érsekről azt hitték, hogy megtört és beállt a sorba, de ő egyedül Isten segítségével megfordította a magyar történelem alakulását a következő mondatokkal: "Uram Jézus, ki ma születtél, fordítsd meg e király szívét, ha még méltónak tartod arra, hogy meglátogasd! Ha pedig nem, verd meg negyven nap alatt erős karoddal, mely fáraót is lesújtá, hadd érezze, ki ellen vétkezett!" A prófécia hadüzenet volt, amely arról szólt, hogy vagy visszaadja a bitorló a koronát és a trónt a gyermekkirálynak, vagy meghal...
Isten megsegítette a magyarságot! Lukács újra börtönbe került, de tudta, hogy megmenekült a haza. A trónbitorló, mert nem vette komolyan Lukács érsek szavait, 1163. január 14-én váratlanul elhunyt. Ha nincs Lukács érsek, talán mi sem létezünk.
A jelenlegi népnyúzó rezsimeknek - 1990óta - is tudniuk kell, hogy amíg egyetlen ember is akad, aki velük szembe mer szállni, nincsenek biztonságban. Félnivalójuk nekik van, hisz Isten velünk van...
2014. február 7.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése