A barátságról

Igen, nem vagyok egyszerű eset. Annyi hibám van, mint égen a csillag, nem is tagadhatom. De az előítélet, a skatulyázás sokszor keseríti meg életemet mind a mai napig. Nem tagadom, ahol én szocializálódtam az nem a kisasszonyok álmos, rózsaszín játszóháza, de azért valahogy sikerült emberré felnőnöm. 

Talán nagybetűvel, de ezt a közvetlen környezetemben lévő – velem küzdő, dolgozó - barátaim tudják a legjobban. Ők ismerik a becsületességem, a kitartásom, és azt, hogy bizony hűséges vagyok, illetve soha nem voltam áruló. Engem viszont sokszor árultak el. 

Tudom, mindig, mindennek megvolt az oka. Olyanok is bántottak, akiktől nem is vártam. A tudatlanokra, irigyekre nem tudok haragudni, ahogy azokra sem, akik azért mondanak rólam rágalmakat, mert ezzel azt gondolják, előrébb jutnak. Sajnálom őket, de ma már rájuk sem haragszom. Majd imádkozom értük is és nem csak én leszek az egyetlen, aki megbocsát nekik az árulásukért.

Tudom, mindenről én tehetek, de én nem haragszom!

Kovács Géza 

2014. február 4.