Azért szeretlek Anna

 A könnyeid potyogtak.

Sajnáltalak.

Megszólítottalak, utólag is szégyellem, nem láttam, hogy sírsz.

-A 64-es kocsi ez, mutattál a fülke ajtajára.

Ekkor láttam meg, nálad elszabadultak a kőhegyek.

Szemed áztatta vigasztalhatatlanul a földet.

-Egy lány ne sírjon. Ha nektek könnyebben megy, akkor sem.

-Miért?

-Férfiért?

- Ugyan már. Nem érdemes.

- Én mondom, - kitől hidd el, ez nagy szó!

Kezedbe mandarint nyomtam, mellé mosolyt kaptál búcsúzóul.

Folyt a könnyed és mosolyogtál.

Téged is ismerlek, ismeretlen síros lány, ahogy az alsógallai baktert, aki múlt héten cigiért remegett.

Sokan vagytok.

Szembe ültél a vonaton, mikor elővettem Juhász Gyula - Anna Örök című könyvét.

Férfi könny folyjék csak.

Nők, ti ne sírjatok.

Soha.

Aki nem ejt könnyet értettek, az nem is szeret benneteket. Ne feledjétek.

Anna sem sírt. 

Juhász Gyula megtette helyette.

16 évig.

...

Kovács Géza

2014. március 30.