Miért nem érdekel a pártoskodás?

Nem érdekel a pártoskodás. Látom, érzem, tapasztalom, tudom, milyen reakciókat vált ki ez emberekből. Családi kapcsolatok romlanak meg, gyűlölködés és acsarkodás rontja, fertőzi minden napunkat, életterünket, esélyeinket.

Tényleg van olyan, aki elhiszi, hogy itt szavazással bármit meglehet változtatni? Van olyan, aki elhiszi, hogy ez a hazug -1990 (1945) óta fennálló-mocskos rezsim ellen van bármi esélye a magyarnak? Főleg a rosszabbaknak, a korruptabbaknak?

(Félre ne értsen senki, 1945-től fennálló rendszerrel van problémám. Nem kicsi.)

Nem akarok illúzióromboló lenni, de akkora bukás lesz, elgondolni sem tudja senki. A győztes is vesztes lesz, ez egy olyan cinkelt játszma, amelyben hamisak a játékszabályok.

1945 tavaszától 1991. június 30.-ig folyamatos ellenséges katonai megszállás volt Magyarországon, sőt, 1944. márciusától.

Az 1949. évi XX. törvényt egy antidemokratikus választójogi törvény antidemokratikus végrehajtásával megválasztott parlament hozta meg formailag. Lényegében hasonlóan, a jogállamtól idegen rendszerben jött létre azon országgyűlés, mely az alkotmányrevíziót - a Kerekasztal tárgyalásokat követően - legalizálta. Hangzatos érvként gyakran hivatkoznak rá, hogy viszont a többi módosítást már 1990. utáni parlamenterek hajtották végre, ennek során pedig – közvetve – a módosítással nem érintett normaszövegeket adottnak véve mintegy hallgatólagosan megerősítette a korábbi normákat. Voltaképp ez az egyetlen érv, melyen sarkallik jelenlegi jogrendszerünk. Azonban fölhívnám a figyelmet arra, hogy az 1990-es (és későbbi) demokratikus parlamenteket egy olyan választójogi törvény alapján hozták létre, melyet még az illegitim 1989-es országgyűlés alkotott meg.

Vagyis az illegitim 1949-es úgynevezett „alkotmányt” egy 1989-es illegitim választójogi törvény alapján létrehozott és ilyenformán szintén – kétszeresen is! – illegitim parlament próbálta legitimálni részben azzal, hogy bizonyos részeit megváltoztatta, főként pedig azzal, hogy amihez nem nyúlt hozzá, azt mintegy hallgatólagosan és implicit módon legalizálni próbálta. Az államjogi és jogi képtelenségekből ennyi talán elegendő is lenne, de a Fidesz az 1989. XXXIV. törvényt még illegitimebbé tette a kétharmados 2011. évi CCIII. választási törvényével.  

Magyarországon 1945 óta egészen a mai napig a hatalom törvénytelen bitorlása folyik. A magyarság legmélyebb hagyományrétegét az az ősi kultúra adja, amelynek gyökerei messze a kereszténység előtti időkre nyúlnak vissza. A Szent Korona szakralitására épül. Az 1945 előtti történelmi és a Szent Korona Tanon alapuló Alkotmányt kell helyreállítani, illetve a megváltozott tér és idő szabta feltételekhez kell – szellemét és lényegét szigorúan megőrizve – hozzáigazítani.
Ameddig mindezt nem tesszük, hazug világban, rendszerben élünk.

Kovács Géza        

2014. március 25.