Szombaton Pozsonyban vendégszerepelt a felvidéki ( szlováknak mondott) futball-bajnokságban a Dunaszerdahely. A félreérthető cím is magyarázatra szorul, de aki elolvassa tudósításomat a végén megérti, mire gondolok.
Indulás
Akkor menjünk, hiszen van egy magyar csapat Felvidéken, akik minden megaláztatás, kirekesztés ellenére, mint az oroszlánok küzdenek, hogy megmaradjanak, bent maradjanak a legfelsőbb ligában. Igen, itt a tét, megmaradni, büszkén MAGYAR-nak, annak ellenére, hogy az új szurkolói törvény szerint olyan kettősmércét kell hétről-hétre elviselniük a DAC szurkolóknak, ami Strasbourgért (Emberi Jogok Európai Bírósága) kiállt, hiszen azt mondják: Szlovákia az Európai Unió tagállama.
A mérkőzés előtti napokban a Regiojet magánvállalat ( Dunaszerdahely-Pozsony közötti vasúti közlekedés is hozzájuk tartozik) kijelentette, hogy a DAC szurkolók nem utazhatnak a járataikon. Egyértelmű, hogy az ok a korábbi úszori incidens, amikor tavaly nyáron Slovan drukkerek támadtak mikor hazafele tartottunk. Minderről ugye nem mi tehettünk, szerelvényben kár nem esett, ennek ellenére ez a felelőtlen, diszkriminatív nyilatkozat jól jellemzi a mai Szlovákiát. Mivel kiszámíthatatlan volt, hogy miképpen lépnek fel a vonattal mégis utazókkal szemben, ezért buszok is lettek bérelve. Amelyeken olyan remek hangulat uralkodott, mint a vonaton, ahová azért a fél társaság természetesen felszállt.
Érkezés
Március 16-án játszott Nagyszombat (Trnava) Pozsonyban a Slovan Bratislava ellen, ez rossz és sántító hasonlat ennek ellenére olyan ez Szlovákiában, mint a Fradi-Dózsa. A mérkőzést a Slovan nyerte, 50 nagyszombatit állítottak elő, feltépték az üléseket, majd rendőrökre támadtak. Rengeteg egyenruhás fogad minket, de annyian még sincsenek, mint anno a Slovan- Fradin. Azért kommandós, biztonsági ember bőven van, akik belekötöttek a magyar sálakba, a magyar pólókba, a nemzetiszínű fülbevalóba, karkötőbe, a Felvidék-Dunaszerdahely, Turulos sárga-kék és az Itthon vagyunk sárga-kék molinóba, Kispest zászlóba...
Minden zavarta és bántotta őket, ami MAGYAR. Nehezen tudom megállni ezt a megaláztatást, ezért sok mocsok hagyta el a számát irányukban pillanatok alatt. A velem lévő Kiskata ( akit anyukája rám bízott) csinált még egy kis izgalmat, mikor annyit mondott: „Kucu, elájulok”…és dobott a pénztárnál egy leszúrt Rittbergert, alig bírtam elkapni. Szerencsére csak a vérnyomása esett le, komikus volt az előbb még szidott kommandósok között a buszon, mivel Katát ott vizsgálta meg az orvos, hogy kutyabaja...
Mérkőzés
A Slovan hajtott, érezni lehetett nem veszik félvállról az egyre jobban játszó DAC-ot. A szlovák B közepet egyszerűen leszurkolta 3-400 magyar DAC szurkoló. A somorjaiak, móriak vitték a prímet, a dob megállás nélkül adta a ritmust. Most kell megírnom azt, amit 1990-es évek óta nem lehetett látni, érezni. A második félidőben mikor gólt kapott a DAC, 0-2-nél olyan szurkolás vette kezdetét, amire ritkán van példa. Megállás nélkül űzte-hajtotta csapatát a magyar közönség, érezni lehetett, hogy egyre jobban lendülnek bele a játékosok, együtt dobog a szívük a nézőtérrel. Elveszett Fradi feeling a levegőben, ami megható és magával ragadó. Nem volt elveszett labda, meghaltak a pályán a játékosok, mentek előre. Azt éreztem, hogy a mai Fradi játékosokat, ide kellene hozni a nézőtérre: közénk. Éljék át, lássák, hogy mi az a csapat, család, összetartozás!
A 2-1-es vereség ellenére ez a szív diadala volt. A szlovák arcokon, a nem magyar rendőrök, biztonsági emberek arcán, azt lehetett látni, úgy győztek, hogy közben veszítettek.
Zengett a Himnusz és Székely Himnusz! Szívből mondom: A DAC végérvényesen a Fradi nyomába lépett.
(Március 29-én, szombaton fél 5-kor Dunaszerdahely- Zsolna.)
Kovács Géza
2014. március 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése