A blog írást folytatom, pár nap és mindenkit érintő dolgokról!
Soha nem gondoltam, hogy egyszer megértem, miért kell az embernek szenvednie. Életem legtragikusabb Karácsonya, Szilvesztere volt, aki ismeri a körülöttem zajló eseményeket, tudja, nem a levegőbe beszélek. Nem
értettem, miért alakult így, mit vétettem, miért kell szenvednem, amikor eddig sem volt könnyű életem.
Most sem értem, de végéhez közeledik valami a vakvágányon, így ideje köszönetet mondanom, azoknak elsősorban, akik mellettem álltak, segítettek! Ezekben a napokban az Európából kitiltva című könyv mellett egy
másikat is írtam, végéhez közeledek vele. Ez nem huligán napló, mélyen szántó szívhez szóló tákolmány, valahol a 2008-as Vakvágány kiadványom folytatása.
( Magyarics Tominak biztos fog tetszeni, már a menny fele tartok a végén.)
Köszönöm K. M-nak is, hogy jól döntött, Ő nélküle nincs ez az összegyűjtött értékes iromány, örülök, hogy boldog és minden szépet kívánok neki!
Akiket megbántottam, azoktól elnézést kérek, amit én kaptam, előítéletből, skatulyázásból, falsinformációból, rég feledtem.
Előre léptem.
Kéznyújtásnyira az ég.
Kovács Géza
2014. április 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése