Nézőpont kérdése, azaz betűkkel magamból kiordítva!
…
Pár napja, köszönetet mondtam a fájdalomért, mert meg
kellett élnem, hogy szerintem életem legjobb írásai összefűzve megszülethessenek.
Hullámvasúton jutottam a pokolba több állomáson keresztül, aztán haladtam
valami fele, oda föl, ahová mindig vágytam. Rendeztem gondolataim, szívem
megnyílt, aztán újra olyan dolog történt, amely szívet szaggató orosz drámákban
sem olvasható.
Nem tudom mit vétettem a világ ellen, hogy ilyen dolgokat
kell átélnem? Nem értem, miért ez a sorsom, de a könyvem végén ez olyan
befejezést szült, amire szerintem csak a legnagyobb irodalmárok képesek világsikerű
műveikben. Én, a mindennapoktól kaptam ezt, bizonyítva: az élet a legnagyobb rendező.
…
Mindennek megvan az oka, és ha az, amire gondolok, akkor nem
volt tévedés, amit átéltem, éreztem. Épített minden rossz, olyan irányba
állított amerre mindig is kellett volna tartanom.
Várom a telefont, a vasárnapot és hogy újra a napba
nézhessek.
Rossz itt lent, nem értve, nem becsülve. Még akkor is, ha
tudom, hogy Van Gogh életében egy képet adott el, József Attila
a „Nagyon fáj” című kötetéből hét példányt.
…
Pedig nekem elég egy „rajongó”, felérne a
mennyel.
Kovács Géza
2014. április 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése