2015. január 7., szerda

Greiner családnak miért nem jár?


„Ahhoz, hogy a gyerekek fölnőjenek, nem kell külön szoba, mindegyik szobába külön tévé, a gyermekneveléshez család kell.”

(Papp Lajos)
 Azt mondják, Magyarországon gyermekközpontú az igazságszolgáltatás. Ez azt jelenti, hogy igazságszolgáltatási rendszer, az elérhető legmagasabb szinten biztosítja a gyermekek jogainak tiszteletben tartását és hatékony érvényesítését, elsődleges szempontként juttatja érvényre a részvételükkel folyó, vagy őket érintő minden ügyben a gyermekek mindenekfelett álló érdekeit.
 …
Aha, szóval a gyerekeknek vannak jogai, őket érintő ügyben elsődleges az ő szempontjuk. Szép ez így leírva. Hiszen a gyermekek érdeke a CSALÁD lenne. Greiner Tamás több mint 7 éve küzd az igazáért, feleségét: Esztert, ismertem. Tamás, 2007. június 29-én vesztette el párját. A fiúgyermekek: Tamás és Krisztián, 7,5 éve ANYA nélkül nevelkednek, Ramóna csak képről láthatta anyukáját. Eszter a családot példásan összefogta, most Tamás önhibáján kívül egyedül kénytelen nevelni őket. Greiner Tamás küzd az igazságért, széllel szemben kénytelen hadakozni. Láthatatlan, a rendszerre rátelepedő maffiával áll szemben. Elnyomják, elsősorban azért, mert nem független Magyarországon az igazságszolgáltatás, nincsenek a rendőrség által alkalmazott, független orvos szakértők, akik az orvosi műhiba perekben nyomoznának. (Akik vannak, azok a kiemelt bűnügyekkel foglalkoznak.) Így rendkívül nehéz dolga van Greiner Tamásnak, húzzák az időt a bűnösök és a cinkosok. Ilyen mocskos a rendszer, ezt tudjuk, de egyet nagyon nem értek ebben az ügyben:

Hol van ifj. Greiner Tamás, Greiner Krisztián és Greiner Ramóna érdeke? Hol van a gyermekközpontú igazságszolgáltatás? Ki adja vissza nekik az anyukájukat, ha ez nem megy, ki szolgáltat nekik igazságot?


Hiszen nem az apának, hanem az ifjú Tamásnak, Krisztiánnak és legfőképpen Ramónának tartoznak a vétkesek és az igazságszolgáltatás!

Ui. 2015. április 20-án -7,5 év elteltével- harmadszor kezdik, teljesen előröl a bírósági eljárást!
                                                    
Kovács Géza
2015. január 7.
 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése