Jónááápot, mondja 9 órakor a maga előtt rozoga babakocsit
toló guberáló öreg cigány férfi. A rozsdás nyikorgó taligájában száraz kenyér, sörösdobozok,
üvegek. A lezárt szeméttárolóhoz kulccsal rendelkezőt-orromat befogva- kérdőre
vonom.
-Mondja jóember, miért ide jár gubizni? Itt nem gazdag
emberek laknak és különben is, honnan van kulcsa?
Megtudom, hogy máshová nem járhat. Fel van osztva Esztergom.
Neki a területe a Sugár útig terjed. A kulcsot Csábitóól kapta, akinek viszi a
kenyeret, nekik vannak disznóik. Kap párszáz Ft-ot, meg pálinkát…
Engem nem zavar ez az öreg roma sem, csak a szegénység
szomorít el. Télen-nyáron nyakig a szemétben, szagátjáró borzalom lehet. A Géza
Fejedelem iskola előtt szünet lehet, vagy még nem kezdődhetett el a tanítás,
sűrű füstfelhő száll. A lépcsőházak bejáratán a tanulóknak címzett „kedves”
felíratok illetve kirakott csikktartók az eldobandóknak. A múlt gondoskodik a „jövőről”.
„Mikor lesz végre postánk?” Kérdezik a bölcsőde előtt, de
nem tudok válaszolni és nem is akarok. Udvariasságból azért megteszem. Idézem
R. E-t a közmeghallgatásról. Egyébként nem engem kell kérdezni. Van Romanek,
van választott képviselő, tessék őket kérdőre vonni. Van egypárt rendszer. Van
fogadóórájuk is, vagyis a PM-nek nincs, de 1 hónapban 1 órára ránk érnek a
minket képviselők. Ennyi jár nekünk. Pár lépést teszek és jól öltözött két roma
asszony, keresi a Schweidel utcát. Kezükben fekete zsák, amit a műköröm nehezen
bír el. Könnyen megállapítható róluk, hogy esztergomi „közmunkás félék”. „Félék”,
mert nem azok. Ez a kinézetű, nem fog dolgozni, alibi minden perce. A drága, térdig
érő bőr csizma, a teljes ruházat, inkább a plázázást, a való világot adja vissza, mint a
rendszeres, közért végzett szemétszedést.
A Budai lakótelep elején a világításról faggatnak, mondják,
hogy Tétényi alatt még volt, mióta nincs, sötétség van. Észrevettem én is, de
mit tegyek? A propaganda másról szól, a fejlámpa állítólag a múlté. Ismétlem
magam: van PM, választott képviselő, nekik kell szólni. Vagy Edit néninek itt a
Sugár úton, esetleg elvbarátjaiknak, csak azért, lehet így a panasz hamarabb célba
ér. A Magvető szobor talpazata üresen kéri vissza a szobrát. 2000 emberrel
együtt. Sem a volt és az új képviselő-testületnek nem jutott eszébe a másolat
igénylése. (Én már megtettem volna a kormány számlájára, azért is, mert a miniszterelnök kinyújtott
kézről beszélt.) Baross Gábor úton a csekkleadónál nagy a sor, lassan halad.
Fel kell adnom a rezsit, így beállok a sorba, buszra nem várok, mióta majdnem
minden nap vasárnap erre fele. De ez is siker. A semmi. Ugyanis vasárnap nincs
közlekedés, de szombat délután sem. Ezt visszaállították, ezt adták nekünk. Szidják
az emberek a nagypostát, a helyijárat közlekedést, a vasárnapi Tesco bezárást,
a korrupt politikusokat, régieket, újakat, Romaneket, a kormányt. Semmi jót nem
látnak, nem hallanak, nem hisznek el már semmit. Semmi jót nem ígér a jövő, a
fülek nem hallanak, a szemek nem látnak, a fejek ökölbe szorultak.
Úgy látom itt, magasról tesznek Becket Szent Tamásra,
Kiss-Rigóra, Orbánra, nem érdekli az embereket a teherkompkikötő, intermodális,
sportcsarnoképítés.A túlélés az egyetlen szempont.
Pedig dübörög a gazdaság.
Vagy még sem, mert Esztergomban vakok és süketek az emberek.
…
Kovács Géza
2015. január 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése