Hazugok vagyunk?

 „- Imádom az esküvőket, a szerelem és remény ünnepe, és van torta.
- A menyasszony eljátssza, hogy szűz, a vőlegény eljátssza, hogy megtalálta az igazit, és az örömszülők eljátsszák, hogy kedvelik egymást. A hazugok karácsonya.
- És mégis szép.”

(Hazudj, ha tudsz! c. film)

Hazugok vagyunk, emberek. Nem kellett volna a kérdőjel, de így olyan megnyugtató: nem általánosítottam. Becsapom én is magam, hazug vagyok. És Te? Te szoktál hazudni, magad becsapni? Vagy néztél már tükörben mikor kettesben maradtál a lelkiismereteddel?  Igen, mindig fel kell tenni ezt a kérdést: hazugság-e az életünk?

 Meggyőződésem, hogy soha nem késő változtatni ezen, 2016-ban nincs különbség férfi és nő között, egyformán hazudik mindenki. A nők képzelőtehetsége-együttérzéssel párosul, ezért füllentenek, vagy hazudnak orbitális módon szemérmetlenül. A férfiak (el)hallgatása intelligencia hiányukból adódik, 90%-uk ösztönlény, ahogy a nők, csak a férfiaknak kevesebb a szerethető ösztöne. A nőknek inkább van még lelkük, de folyamatosan sérül, amiben a mai modern férfi a durva ráspoly. A világ, amit élünk, tette a vakságot és érzéketlenséget, akinek érző lelke van: halálraítélt.

Egy nagy faszság, hogy mindenkinek van lelke, hiszen a szív sok embernek csak egy létfontosságú szerve.  Agyból él a többség, azt stimulálja különböző természetes és művi doppinggal vagy környezetével, médiával. A hazugság innen indul, fejből-emberre, ami fertőző.

Hazudjatok tovább, életet, szerelmet, válasszatok hazugokat, higgyetek a híreknek, hiszen minden talmi. „Éljetek” hazugságban, hiszen aki őszinte, elpusztul, de ne feledjétek:

Csak azt zavarja az igazság, ha igazat mondasz, aki hazugságban él!

 …

Kovács Géza

2016. szeptember 20.