MI, maga az ördög!

 Váratlan telefonhívást kapok. Jó napot kívánok. 

-Kovács Géza?

-Igen. Ne haragudjon, kérem, jöjjön be, beszéljük meg a terembérletüket.

Miután bemegyek, most a másik városrészbe, ismerős dolgokat hallok 2015-ben. Ismét tisztelettel kérnek, hogy a MI Esztergomiak itt se tartson városrészi rendezvényt, mert nekik az kellemetlen.

Nem értem, vagyis igen. De azt nem, hogy X, meg Y. és Z, meg a T. miért tarthat, az ő forintjuk miért nem olyan, mint a miénk, ők miért mások?

Megkérdezem. Tisztességes, de érdekes választ kapok.

-Kovács Úr, ők nem veszélyesek, ők nem olyanok, mint maguk, ők tényleg mások és csak vannak, de nagyon egyszerűek, Ön meg, maguk, meg MI..

…

Mi van? Micsoda? Mi van meg? Hmmm. Gondolom magamban, de látom a kellemetlen zavart a magát rosszul kifejező arcon, ezért segítek:

-Ha mégis jönnénk, hiszen szóbeli megállapodás történt, mennyit kellene fizetnünk 2 órára?

Leforráznak 40 fokban.

Az ötjegyű szám fájó és kifizethetetlen. Hiába mondom az X. ingyen jön, Y. sem fizet, Z a támogatott, T, meg minimális bérletet csenget, MI akkor miért ennyi?

Nem kapok választ, csak egy széttárt kart és egy égre tekintő arckifejezést, amely indokol: fentről nem lehet.

Ez van. A MI Esztergomiak a nem polkorrekt Esztergomban. Így jó ez!

…

MI, maga az ördög!

Kovács Géza

2015. június 15.