.jpg)
Ákom-bákom betűimet nem lehetett könnyen olvasni. A tintapatronos
tollam pacázott a csíkos füzetlapra. Jézuskának írtam, elsőosztályos
lehettem, még hittem benne. November fele már jól viselkedtem, meg
akartam kapni minden kívánt játékot. Az esztergomi Széchenyi téri
játékboltba öröm volt bemenni. Annyi csoda volt, nekem meg otthon kevés
játékom. A kedves, fiatal, szőke eladó néni meg olyan szép volt,
elfogadtam volna még egy anyukámnak. Öröm ült szívemre mikor hajam
megborzolta. Frissen volt olajozva a deszkapadló minden évszakban. Télen
olajkályhák duruzsoltak, kiscsizmámról gyorsan olvadt le a hó, mely
sötét foltot hagyott a földön. Csak nézegettünk ismét édesanyámmal,
megint nem vett semmit.
Meg kell nézni előre és meg kell írni, csak akkor van esély, hogy megkapjam. S persze, ha lesz rá Jézuskának elég pénze, hallottam mindig a jól ismert intelmeket. Megint sikerült nagyot álmodnom, ezért felhívta anyám a figyelmemet a kisvasútért, jól kell tanulni, és szót kell fogadni. Hazafele a belvárosi templomba mindig bementünk. A gyönyörű betlehemi jászol elkápráztatott. Csodafigurák, bárányok, mesés szépséget varázsoltak minden évben. Varázslatos volt a december 1976-ban. A kemény tél korán megérkezett, minden éjjel havazott. A karácsony mindig fehér volt. A főtéri óriás fenyőfák alig bírták a mázsás hótömeget, a nagy hóban apám húzott szánkón a csendes kisvárosban. Minden fénylett és ragyogott, az emberek köszöntek egymásnak és ismerték a másikat. Az ismerős zöldséges rakott el banánt és narancsot, a hentesboltos barátunktól gyönyörű kicsontozott karajt és 2 kiló sertésmájat kaptunk, ami hatalmas kincs volt akkoriban. Bejgli szag töltötte be a konyhát, ponty a kádban úszkált. A halászoktól volt Tátról, a Dunán hálózták. Reszketve vártam az esti csengettyűcsilingelést, esti sétából hazaérve az fogadott.
Nálunk is volt, végre megjött, megszületett.
Erősen plusz van 30 évvel később, hónak se híre, se hamva. A főtérről a fenyőfák eltűntek, szánkón itt akkor sem tudnám húzni a fiamat, ha méteres hó lenne. Nincs egy fa sem, pedig a tér tele volt. Megölték őket. Bankok üvegpalotái és reklámjai csalogatják az eladósodni akarókat. Idétlen banki mű mikulások ugrálnak, 15 métereként riogatják a gyerekeket. A korai „beetetést” időben megkezdik. Emberek elrohannak egymás mellett, az autók a zebrán is elütik a gyalogosokat. Veszekedés, szitkozódás, hangzavar mindenütt, eltűnt a nyugalom. A szomszéd utcából ismerős arcot pillantok meg, kedvenc eladó nénim 1976-ból. Megöregedett, ahogy én is. Nem ismer meg, elsiet mellettem. Tescos műanyagtáskában pontyot cipel. Halászok már sehol sincsenek, a halászati szövetkezetet 1990-ben felszámolták. Igaz, hal sincs a Dunában, ponty még kevésbé. A szupermarketben bármikor vehetsz lejárt szavatosságú büdös májat, déli gyümölcs mind a 365 napon van. A karácsonyi menü is sok helyen megváltozott, lazac van pizzával.
Talán egyszer visszatérünk ahhoz, ami jó volt és szép, az értelem győzedelmeskedik. Kézzel foghatóan szegényebbek leszünk, de lelkileg gazdagabbak, mert megértjük a hétköznapokat és az ünnepeket.
Szívünkből éljünk Istennel.
Szeressünk lelkünkkel.
Csak akkor volt érdemes megszületni.
Kovács Géza
2014.december 21.
Meg kell nézni előre és meg kell írni, csak akkor van esély, hogy megkapjam. S persze, ha lesz rá Jézuskának elég pénze, hallottam mindig a jól ismert intelmeket. Megint sikerült nagyot álmodnom, ezért felhívta anyám a figyelmemet a kisvasútért, jól kell tanulni, és szót kell fogadni. Hazafele a belvárosi templomba mindig bementünk. A gyönyörű betlehemi jászol elkápráztatott. Csodafigurák, bárányok, mesés szépséget varázsoltak minden évben. Varázslatos volt a december 1976-ban. A kemény tél korán megérkezett, minden éjjel havazott. A karácsony mindig fehér volt. A főtéri óriás fenyőfák alig bírták a mázsás hótömeget, a nagy hóban apám húzott szánkón a csendes kisvárosban. Minden fénylett és ragyogott, az emberek köszöntek egymásnak és ismerték a másikat. Az ismerős zöldséges rakott el banánt és narancsot, a hentesboltos barátunktól gyönyörű kicsontozott karajt és 2 kiló sertésmájat kaptunk, ami hatalmas kincs volt akkoriban. Bejgli szag töltötte be a konyhát, ponty a kádban úszkált. A halászoktól volt Tátról, a Dunán hálózták. Reszketve vártam az esti csengettyűcsilingelést, esti sétából hazaérve az fogadott.
Nálunk is volt, végre megjött, megszületett.
Erősen plusz van 30 évvel később, hónak se híre, se hamva. A főtérről a fenyőfák eltűntek, szánkón itt akkor sem tudnám húzni a fiamat, ha méteres hó lenne. Nincs egy fa sem, pedig a tér tele volt. Megölték őket. Bankok üvegpalotái és reklámjai csalogatják az eladósodni akarókat. Idétlen banki mű mikulások ugrálnak, 15 métereként riogatják a gyerekeket. A korai „beetetést” időben megkezdik. Emberek elrohannak egymás mellett, az autók a zebrán is elütik a gyalogosokat. Veszekedés, szitkozódás, hangzavar mindenütt, eltűnt a nyugalom. A szomszéd utcából ismerős arcot pillantok meg, kedvenc eladó nénim 1976-ból. Megöregedett, ahogy én is. Nem ismer meg, elsiet mellettem. Tescos műanyagtáskában pontyot cipel. Halászok már sehol sincsenek, a halászati szövetkezetet 1990-ben felszámolták. Igaz, hal sincs a Dunában, ponty még kevésbé. A szupermarketben bármikor vehetsz lejárt szavatosságú büdös májat, déli gyümölcs mind a 365 napon van. A karácsonyi menü is sok helyen megváltozott, lazac van pizzával.
Talán egyszer visszatérünk ahhoz, ami jó volt és szép, az értelem győzedelmeskedik. Kézzel foghatóan szegényebbek leszünk, de lelkileg gazdagabbak, mert megértjük a hétköznapokat és az ünnepeket.
Szívünkből éljünk Istennel.
Szeressünk lelkünkkel.
Csak akkor volt érdemes megszületni.
Kovács Géza
2014.december 21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése