Próbáltam normális és rendes ember lenni, akire állítólag
szüksége van a társadalomnak, a helyi közösségnek, országnak, világnak.
Próbáltam hasznos dolgokat tenni, mindig az igazság és a jó mellett kiállni, azt
felvállalni, ami jó az embereknek, ebből következően nekem is, az elesetteket,
kiszolgáltatottakat, erőmhöz mérten segíteni.
Próbáltam jó lenni, egyet szeretni, hű lenni, szívet és lelket
ölelni. Próbáltam magam adni, szívemet, lelkemet mindig az eszem elé helyezni,
ezért is fáj minden perc ebből a vakvágányra került életünkből. Mert én élni
szerettem volna, nem csak létezni álszent világunkban, ami nem az enyém. Próbáltam
kibújni a skatulya alól, amit rám húzott a rendszer, próbáltam legyőzni a
hazugságságot, felnyitni azoknak a szemét, akik látónak születtek.
Istenemre… próbáltam.
Elbuktam, de ez a vereség, nem az enyém. Elsősorban a Tiétek, mert én nem adtam fel,
csak
szeretnék végre: önző lenni. Azokkal foglalkozni, akiknek
szüksége van rám.
…
Próbáltam ezt nagyon érthetően leírni.
Kovács Géza
2016. november 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése