Esztergomban a sakkcsapatnak akkor volt utoljára önállóan hivatalos helysége, amikor működött a Zöldház, így mindenki tudja, hogy évtizednél is több ideje nincs hol verseny sportolnunk. A Budai Nagy Antal út 2. szám alatt sem a város juttatott lehetőséghez minket, hanem még Tétényi Éva, rendbe hoztuk civilek a tetőszerkezetet, a csatornát, tisztasági festés is történt, még sem akarta senki nekünk térítésmentesen átadni az ingatlant, még javaslatot sem tett.
A focistáknál viszont ez megy, még akkor is, ha lassan sakkeseményeinkre többen járnak, mint az ő meccseikre.
Az Esztergomi Sakk Club a Futball Clubhoz képest szerintem más kategóriát képvisel. Két korcsoportos magyar bajnokunk van, akik megjárták a világbajnokságot, ifjúsági és serdülő játékosaink az ország legjobbjai közé tartoznak, úgy, hogy az utcán vagyunk. A felnőtt városi csapatunk az NB II-ben 5. helyen végzett, miközben a tartósan megyei bajnokságban szenvedő futballisták néha kikapnak olyan települések csapatától, ahol még 1000-en sem laknak.
Több százan vagyunk Esztergomban, akik imádják a futballt, csapatunk még az NB-ben a szigeten küzdött, a mai napig megvan a piros-kék Esztergomi Vasas zászlóm, mint nagyon sok kortársamnak. Minden osztályozó meccsen ott voltunk, de ami ma Esztergomban futball terén történik finoman szólva nem hoz minket lázba. Inkább az egykori vetélytárs meccseire, Dorogra járunk szomorúan.
A felháborodásom okát nagyon nem részletezem, de van benne esélyegyenlőség és minőségi foci utáni vágy. Világversenyekre nyugodt szakmai munka és szigeten szotyizós NB-s családi program...
Kovács Géza
2019. Július 26.
