Fejjel a mélybe

Leugrottak. A Mária-Valéria hídról ugrottak fejest a Dunába, vállalva a veszélyt, mert lent a mélyben Esztergom környékén bőven van halált jelentő. A mély víz sem elégséges, ha egy felfelé álló vasrúd felnyársal, hiszen egy 80 kilós ember legalább 4-5 méterre süllyed ilyen magasról végrehajtott ugrás esetén. Vakszerencse, hogy megúszták, mondhatjuk ez 1:6 arányú orosz rulett volt. Az itt maradt roncsok, törmelékek, bármikor végzetesek lehettek volna, de a vakmerőség (vagy más) adott jelen esetben bátorságot.

1965-öt írhattunk, a nyári nagy árvíz idején is ugráltak bátor ifjak a Dunába. Az esztergomi hídcsonk jó játszótér volt akkoriban a vagány huligánoknak. Ekkor nem őrizték már úgy, mint az 50-es években és az emberek is bátrabbak lettek 1962 után, egyre kevesebb hír jött akasztásokról. A konszolidáció érezhető volt, az árvíz túlélése után bátran ugrálták boldogan fejeseket a nagy melegben az esztergomiak. Fejjel érkezett akkor is az egyik városlakónk, de nem látta a víz alatt érkező, óriási uszadék fát, volt fiatal, aki utolsó pillanatban gondolta meg magát és érkezett fej helyett talppal.

Így „csak” egy ember sérült meg végzetesen.

Az esztergomi uborkaszezonban az ugrás a hír, mert a semmi, meg a porhintés a PR sikerpropaganda, hír elhallgatás a történés. Minden nagyon szép, minden nagyon jó, az esztergomiak mindennel meg vannak elégedve. Ferenc Józsefek poshadt uborkája Esztergom.

Fejjel a mélybe, ez a rossz kedvünk forró nyara. Most nem akasztanak, de mi boldogan ugrálunk, hiszen semmi sem változott. Esztergomban továbbra is „1965-t” írunk.

…

-Ugrunk?

Kovács Géza

2015. augusztus 10.