Romsics Ignác történész még a Rubicon újságban is értekezett 1920-ról és 1944-ről. Véleménye szerint a két, látszólag különnemű esemény ugyanannak a történelmi fejleménynek, a nemzeti liberális magyar állam- és nemzetépítés tragikus kudarcának egymással szorosan összefonódó komponense.
Mivel a teljes az egész, így az írásom meghúzás nélkül itt elérhető.
Trianon
A trianoni békeszerződést (trianoni békediktátumot) 1920. június 4-én budapesti idő szerint 16:32-kor írták alá a franciaországi Versailles-hoz tartozó Nagy-Trianon-kastélyban. Az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések rendszerének részeként, a háborúban vesztes Magyarország (mint az Osztrák–Magyar Monarchia egyik utódállama) és a háborúban győztes antant szövetség hatalmai (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Japán, Belgium, Kína, Kuba, Görögország, Nicaragua, Panama, Lengyelország, Portugália, Románia, a Szerb-Horvát-Szlovén Állam, Sziám és Cseh-Szlovákország) között létrejött békeszerződés, amely többek között az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása miatt meghatározta Magyarország és Ausztria, Románia, valamint az újonnan létrejött Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság új határait.
Az első világháború kitörésekor Magyarország területe 282 870 négyzetkilométer volt (a horvát megyék és Fiume nélkül), a trianoni békediktátum ebből 62 937 négyzetkilométert ítélt Csehszlovákiának, 20 956 négyzetkilométert Szerbiának. 102 787 négyzetkilométer jutott Romániának, ez egymagában nagyobb terület annál, amennyit Magyarország megtarthatott: az osztrákok annektálta 5055 négyzetkilométer híjával összesen 91 114 négyzetkilométert.
Magyarországnak az 1910. évi – a háború előtti utolsó – népszámláláskor 18 264 533 lakosa volt. Ebből az utódállamok fennhatósága alá került 10 781 773 lakos, köztük összesen 3 727 205 magyar. A csonka országban maradt 7 481 954 főből – az 1920. december 31-én tartott népszavazás adataival kompenzálva – 7 156 727 fő volt magyar anyanyelvű, pontosan helytálló tehát az az állítás, hogy minden harmadik magyar ember idegen uralom alá került.
A Magyar Királyi Statisztikai Hivatal 1920 után felmért adatai szerint a magyar gazdaság és ipar vesztesége átlagban 60-80 %-osak voltak, ezek a tényszerű adatok nem egy cikkbe, de egy könyvbe nem férnének bele, ha minden veszteségünket fel akarnánk sorolni.
Országzászló Mozgalom
Az országzászló-mozgalom az 1920. június 4-ei trianoni békediktátum következménye volt, mely a szétszakított nemzet összetartozását akarta erősíteni a kifosztott, megalázott magyar közösség tagjaiban. Aligha volt a XX. századnak még egy eseménye, mely oly szerteágazó volt, és ilyen mély hatást gyakorolt volna a magyar társadalom életére és közgondolkodására, mint a trianoni béke. Ez a számunkra gyalázatos megállapodás nemzedékek sorsát, nézeteit határozta meg, és határozza meg napjainkban is.
Az Országzászló Mozgalmat 1925-ben hirdette meg dr. Urmánczy Nándor, örmény származású erdélyi politikus, országgyűlési képviselő, a Védő Ligák Szövetségének elnöke. A mozgalom alapgondolata az volt, hogy minden nemzet, minden emberi közösség alapvető joga és egyúttal kötelessége is az összetartozás kinyilvánítása. Ennek jelképeként közadakozásból állították fel 1928-ban a Szabadság téri Ereklyés Országzászlót. Két évvel a Szabadság téri emlékhely felavatása után Molnár Ferenc tarcali pedagógus javasolta, hogy Budapest nyomán a többi magyarországi település is állítson országzászlót. Ezeket minden ünnepen vonják fel, majd a trianoni gyász jeléül engedjék félárbocra. 1931-ben Mohácson emelték az első vidéki országzászlót. Ezután már valóságos mozgalommá fejlődött az országzászló-állítás, melynek koordinálását az Ereklyés Országzászló Nagybizottsága végezte. Bő évtized alatt már mintegy ezer helyen emlékeztetett félárbocra eresztett országzászló a trianoni igazságtalanságra. Minden országzászlót először beiktattak Budapesten a központi Ereklyés Országzászlónál, mielőtt elvitték a felállítási helyére. 1939-től, a bécsi döntések eredményeként visszacsatolt települések is igyekeztek mielőbb saját országzászló-emlékművet állítani
Esztergomi Országzászló
Az Esztergomi Országzászlót az esztergomi képviselő-testület és az Országzászló Mozgalom 1935. október 6-án avatta városunkban a Prímás szigeten.
„Talán nem helyes, hogy minden községben és faluban legyen Országzászló, de annak tagadhatatlanul nagy jelentősége van az ifjúság hazafias nevelése körül” – ezekkel a szavakkal helyeselte Zwillinger Ferenc városatya az esztergomi képviselő-testület 1933-ban megtartott gyűlésén az Országzászló városunkban való építését. Esztergom Vármegye a Dunán túl nyúló területeinek nagy részét lakossággal együtt elvesztette és csak 13 év telt ekkor a békediktátum kihirdetése óta. A városi testületi indoklásból világosan kiderül, milyen céllal kívánták felállítani az Országzászlót. A nemzet identitását és egységét jelképező lobogó emlékművét kézenfekvő volt, az elszakított országrészek határát is jelentő területen felállítani, így esett a választás a Prímás sziget csúcsára. Az emlékmű felállítása közadakozásból történt, amihez a város 100 pengővel hozzájárult. Az Esztergomi Országzászló felállítására 1934-ben bizottságot hoztak létre, akik nem véletlenül jelölték ki a Trianoni békediktátumra való emlékezésként a sziget városhoz eső végét, ahol a Kis-Duna és a Nagy-Duna újra találkozik. Einczinger Ferenc, Etter Ödön, Hellebrand Béla, Kiffer Ferenc bizottsági tagok nem csak azzal voltak tisztában, hogy II. Rákóczi Ferenc 1706. szeptember 16-án a felállítandó Országzászló közvetlen közelében pihent meg, hanem az Esztergomi Oroszlánok szakralitásával is. A terveket Gáthy Zoltán és ifjú Toldy János mérnökök készítették, és az emlékművön lévő felirat tanúsága szerint „Polhammer J. kőfaragó” alkotta.
Esztergomi Országzászló sanyarú sorsa
A II. világháború után a kettőskeresztet, amelyen az ereklyés országzászló volt az árbocrúddal, zászlóval együtt távolították el. A talapzatról a Magyar hiszekegy mondatát levésték, a koronás magyar címert 1948-ban Kossuth címeresre cserélték. 1990-től senkinek nem jutott eszébe esztergomi műtárgyunk védelme. Lehetőség és idő is volt erre, pénz is akadt bőven, csak a nyitott szem a szándékkal és a tudással nem találkozott. Közadakozásból 2012-ben munkálatok kezdődtek, ezek nyomán visszakerült az eredeti felírat, a kettőskereszt és ereklyés zászló. Azóta az Országzászlóra való lobogó eltűnt, ezért június 4-én pótolva lesz odavalóval, ahogy a koronás címer is a helyére kerül.
Jobban kellene becsülnünk a múltunkat, hiszen az Esztergomi Országzászló az igazi Trianoni emlékművünk.
Kovács Géza
2014. május 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése