2015. november 13., péntek

Bedrogozva, avagy vigyázzál a poharadra!



 Aki ismer, az tudja, hogy őszintén szoktam megnyilvánulni, nem beszélek mellé és a nevén nevezem a dolgokat. Most ezzel az írással elébe megyek valaminek, bár tudom, hogy ha jön például az önkormányzati választás, az ellenérdekeltek ezzel úgy is besároznak. Például, megírattatják majd 15 milláért Bayer Zsolttal, vagy névtelen szórólapon jelenik meg az általam leírt valóság kifordítása, politikai okok miatt. Magyarország, egy nagy kabátlopású rendszer, bárkiből bármi lehet pillanatok alatt. Rólam is sok mindent mondtak, írtak már, de aki ismer, az tudta az igazságot, félrevezetettekkel meg nem lehet mit kezdeni, IQ-t senkinek a fejébe nem tudunk pumpálni. Ráadásul az igazság az igazság marad, a hülyék meg, ha valahol bánt is: egyszerűen le vannak szarva!

Szóval minden voltam én már Esztergomban. Vezettem a KGB-t, hol náci voltam, hol kommunista, bűnöző, TV székház, autó és faház felgyújtó, felbujtó, maffiózó, MSZP által előretolt trójai, Fidesz által pénzelt megélhetési, Jobbikos zsírfasiszta. Mindent beszéltek rólam már Esztergomban, egyet soha (most nem a sok jóra gondolok, amit elértem-sic): hogy droghoz bármi közöm lett volna. 2015-ben sikerült ezt is megélnem, drogos lettem, amely pletykának van is valami alapja, de lássunk tisztán.


Nem érdekel mi lesz évek múlva, egyetlen dolog vezérel, hogy se fiatal (elsősorban), se öreg ne járjon úgy, ahogy én az elmúlt hétvégén. Okuljon a történetből mindenki!

Az egyik párkányi szórakozóhelyen (amit egyelőre nem neveznék meg) italozás és szórakozás közben, miközben barátaimmal és idegenekkel paroláztam, magára hagytam poharamat. Sajnos többször, de semmi rosszra nem gondoltam. Amikor a víz kivert, akkor is csak arra gondoltam: nem kellene rendszertelenül zabálni, sokat kellene sportolni, felejteni a röviditalt, de a hangulatváltásom nem akármi miatt történt. A kép először máshogy jelent meg előttem, mindenkit ellenségnek kezdtem látni. Hallucináció, képzavar erőteljes, élénk szívverés, pörgéssel, agresszivitással jelentkezett. Az éjszaka sem hűtött le, legszívesebben megfürödtem volna a Dunában, a hangom megváltozott, a telefonom repült, mindenki nekem akart rosszat. Repült a kuka, vasállvány találkozott a sípcsontommal, az öklöm szétvertem. Olyan erőben éreztem magam, mint már nagyon rég. Sebeket ejtettem, „drogos” őrjöngő állattá váltam, amit ekkor nem tudtam, nem értettem.  

Hazaértem, majd szomjan haltam, annyi vizet ittam, mint még soha. Eddig berúgtam, filmszakadás és ájulásos alvás, most meg ilyen szívveréssel nem lehet aludni. Nem bírom lecsukni a szemem, itthon is elküldök mindenkit a picsába, minek alszanak, ha én nem tudok. Zuhanyoztam, átöltöztem és mentem sakkozni, egyetlen perc alvás nélkül, de álmos sem voltam. Ültem a sakktáblánál, szerintem nem erős ellenféllel szemben és nem bírtam belemélyedni az állásba. Lépni is nehéz volt, alig mozdult a kezem, a pár dekás bástya olyan nehéz volt, mint az agyam. Nem pislogásomnak, miközben csak ittam és ittam kólát, vizet, mindent, csúnya vereség lett a vége. Olyan bábúval akartam lépni, elhárítani valamit, amely a négyzeten kívül volt. Egyszerű rutin dolog végzett velem, miközben az időt nem érzékeltem. Vereség és ittam a folyadéklitereket tovább. Nem a bélésem égett, hiszen annyit nem ittam, egyszerűen mintha lépesmézet nyalogattam volna, de előtte egy kiló kristálycukrot megettem evőkanállal. Soha nem éreztem magam így, ömlött rólam továbbra is a víz, majd meggyulladtam. Álom ismét nem jött a szememre, megint le sem tudtam csukni a szemem, a szívem még mindig majdnem kiugrik! Soha nem éreztem magam ilyen rosszul az éjszaka keservesen telt, legszívesebben kifutottam volna a világból. Barátaimnak segítségével hétfő reggel kórház, majd labor, pillanatok alatt kiderült, hogy drogtesztem pozitív. Még hétfőn sem pislogtam, így ezen már meglepődni sem tudtunk. Azóta kiderült: mefedron (szintetikus kábítószer-stimuláns) került a szervezetembe.

                                                                                                                   

Most mindenki azt gondol, amit akar. Bezsuzsiztam. ( A kínai Zsuzsi a neve ennek az anyagnak. A másik veszélyes dolog a Gina, az elsősorban a lányokat veszélyezteti, de a szertől elalvó embereket ki szokták fosztani.) Szóval minden agyhalott azt pletykálhat, amihez gyomra van, összeköthet olyan dolgokat, amelyek nem tartoznak ehhez az ügyhöz! De sajnos az igazság: áldozat lettem.  

Soha nem fogom letagadni, hogy bizony, ha lehet, akkor nem málnaszörpöt iszok, és nem becsületes lányok-fiúk szűzi életét élem, de mindig is mindent megtettem a kábítószer ellen! Nagy nyilvánosság előtt kijelentem, hogy soha nem fogyasztottam, semmi közöm nem volt semmilyen illegitim tudatmódosítóhoz! Szerencsére erre hiteles tanúim vannak bőven.


Ezek után a jövőben még nagyobb erővel fogok mindent megtenni a drogok, a drogterjesztők, a drogos helyek ellen! Ez nem más, mint önvédelem, gyermekeink, unokáink után érzett felelősség! Ne feledjed soha: ne hagyjad a poharadat egy pillanatra sem őrizetlenül, ne igyál senki poharából!


Megtörtem. Mindent meg kell tennem a jövőben, hogy visszanyerjem az életben és igazságban vetett hitem. Vissza kell, hogy térjenek álmaim. A sors gonosz játékot játszott velem, de remélem Isten, mindent a helyére rak. Ráadásul a szívemhez legközelebb állónak a megbocsátásáért sokat kell tennem.

 Végezetül ellenségeimnek üzennék:

 A pletyka olyan, mint a kutyasz@r. Belelépsz és széthordod. Nem tudod kitől származik, de te bűzlesz tőle!

  
Kovács Géza

2015. november 13.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése