Évzáró blogömlengés

„Akkor zavarodunk össze a leginkább, amikor megpróbáljuk meggyőzni az eszünket valamiről, amiről a szívünk tudja, hogy az hazugság.”

(Karen Marie Moning)

                                                                   

Egy nyílt levélben vagyok napok óta, de annyi időm akad, hogy ami bánt, azt gyorsan kibeszéljem. Álmomban e sorokon aludtam. Nehezen indult számomra a 2014-es év, köszönet azoknak, akik mindig mellettem voltak és mellém álltak. Nem csak az állítólagos ”közösség elleni izgatásom” vitte az erőmet, hanem az, hogy nem voltam topon. Szerintem önhibámon kívül kerültem padlóra, vagyis olyanra pazaroltam magánenergiámat, aki pár óránál többet nem érdemelt volna. Ismét bebizonyosodott: minél jobb az ember, annál nagyobb pofont kap, ezért tényleg nem érdemes jónak lenni. Kitárulkozni, szívet nyitni meg főleg. Nem mondtam senkinek, de vívtunk egy nagy harcot, nem volt köztünk csak plátói, baráti kapcsolat, de fogtuk egymás kezét egy ifjú lánnyal, talán erőt adtam. Legyőzte a legalattomosabb létező betegséget. Ebben úgy érzem, egy kicsit benne voltam, de a szívem fájt, dühített az elszenvedett igazságtalanság, még akkor is, ha jól tudom: nem igazságos a világ, a szerelemharc meg mocsok dolog. Meccsekre jártam, készültem az önkormányzati választásra, kiálltam lakókörzetemért. Kubatov pártcsapatából és vénaszkenneréből nem kértem én sem, így alacsonyabb osztály és a Dunaszerdahely maradt. A sárga-kék csapat szívem szerelme, Felvidék Fradija. Sokan köszönhetek neki, krónikásként erről majd máskor írok, viszont van, amiről kell. Esztergomot elvesztettük. Nem csak a gátlástalan, hazug ellenfél miatt, hanem azért mert sok az összefogásra képtelen hülye. Ne mondja nekem senki, hogy ez már elmúlt, előre tekintsünk, hiszen így megy el-jelentős változás nélkül-az életünk!

Sorba akartam állni, csapatjátékos voltam, ez nem jött be, most változik a helyzet. Az igazsághoz –nem hozzám- kell igazodni, tudom, hogy kit kell követni országosan. Helyi és magasabb szinten, de erről is később, elvégre ez egy nagy évzáró blogömlengés.

Elárultak az önkormányzati választás alkalmával, nem az a baj, hogy engem, de Esztergom és Tétényi Éva lett becsapva. Lehetne okoskodni, mit kellett volna máshogy csinálni, jó, ha tudomásul vesszük: egyetlen képviselő nem képviseli érdekeinket sem a mostani Városházán, sem az Országgyűlésben!

Ráadásul november elején kaptam még egy nagy magánéleti pofont, Raphaël de Valentinnak érzem magam, Balzac-szamárbőrének utolsó darabjában volt a maradék hitem. Elporladt a szamárbőrhöz hasonlóan a szívemben valami. Vártam a bocsánatkérést, a barátit is, de nem érkezett. Nem számít.

Feldolgozom, nézek előre, de fehér ember nem felejt.

-Én meg főleg…

Boldog Új Évet kívánok mindenkinek!

Kovács Géza

2014. december 31.