A Király új ruhája

Sakkversenyre szerettem volna eljutni Almásfüzitőre, de úgy döntöttem, ezt most inkább kihagyom. Gondolataim összekuszálódva. Felteszem magamnak a kérdést újra és újra: előre vagy hátra?

Jó kérdés ez szombaton hajnalban, örült zenék hallgatása közben. Az álmos lakótelepen jeget kaparnak az aludni vagy munkába igyekvők. Nekem van csak melegem. Nem érzékelem a hideget - sőt, szinte semmit. 

Külső cenzoraim tompultak, érzéketlenné váltak, csak belül jelzi valami: önmagába ömlő folyó, a forráshoz érkeztem. Tudom, Kötelező Közhely, de ez van. 

Mikor belül is tudod, hogy összedőlt a királyi vár, ennek ellenére mész, folytatni akarod a munkád: foltozni a látható, megtépődött királyi gúnyát. Nincsen rosszabb. Megállni kellene, megpihenni, a tűt zsebembe rejteni, leporolni a saját ruhámat és csak azzal foglalkozni. De még nincs erőm rá. 

Mást diktál a szívem, mint az eszem. Jó volna tudomásul venni, hogy mindegy mi történt, a Király új ruhájához nekem nincs már semmi közöm. Sem most, sem a jövőben, hogy meztelen a király, már nem az én gondom.

Emlékképek jönnek, eszembe jut, hátha…de tudom, nem én vagyok a Király új ruhája.

Kovács Géza 2014. január 11.