Néztél már a napba?

Olyan volt, mint a napba szeretni bele: ragyogó és részegítő a közelében lenni, de lehetetlen kisajátítani.

(Alma Katsu)

Hideg volt ma, 4 fokot jelzett a Bécsi úton a forgóra hőmérője hajnalban, de szép nap ígérkezett. Fájt a lelkem annyira, elmondani sem lehet. Aztán mikor időm engedte délelőtt, leültem egy kopott padra és kerestem valamit, ami hiányzik keservesen.

Arcomba nyomta a sugarát, melegséget adott. Vágyakoztam utána, fel a magasba, szememmel a napot kerestem. Belenéztem mélyen. Elnyomott a fáradtság, szemem nem tudtam nyitva tartani, álmodoztam. Jó és szép után, ami valóban pillanatokon belül megvalósult: Szőke tündérek, szépszemű kislányok érkeztek jól-öltözött anyukájukkal, a másik padon ülő hajléktalanhoz léptek és 2000 Ft-ot adtak neki. Hallottam mikor mondta az anyuka: „kislányok, Magyarországon nagyon sok szegény ember él, ha van fölösleg a zsebpénzetekből, adni kell a szegényeknek.”

Búcsúzóul még almát és nyújtott a kisebbik csöppség, örömmel vette az utcán élő.

Láttam a gyerekek szemét. Egy olyan világból néznek ők, ahol tiszta a lelkük, jó szándék vezeti még minden lépésüket. Kristálytiszta a szemük tükre, ezért a nap is szebben és erősebben süt rájuk.

Szívemet melengette a történet, a napba nézés enyhíttette szívfájdalmamat.

Kovács Géza

Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs
Madárka tolla se hull ki, - ég se zeng, - föld se remeg,
hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg,
aki téged meg nem ért.

Mert kedvedért alkotott mennyet és földet s tengereket,
hogy benned teljesedjenek, - s korok történetét
szerezte meséskönyvedül, - s napba mártotta ecsetét,
hogy kifesse lelkedet.

(Babits Mihály)

2014. április 15.